bakhsh-i 1. Shāmil-i imtiyaz-i akhlāq-i Qurʼān va sharḥ-i mawz̤ūʻāt-i akhlāqī -- bakhsh-i 2. Shāmil-i tamām-i āyat-i akhlāqī-i Qurʼān.

Még 2013 májusában került sor arra a Metafora című nyelvészeti és filozófiai workshopra, amelynek a keretein belül elhangzottak a jelen kötetben helyet kapott tanulmányok alapját képező, az Erasmus Kollégium nyelvfilozófiai kutatócsoportjának tagjai által jegyzett előadások. Ezeknek, s így a mostani összeállításnak is kiemelt témája a relevanciaelmélet, amellyel (pontosabban annak metaforafelfogásával) részletesen foglalkozik a bevezető dolgozat, illetve az azt követő három írás. Ezek közül az elsőben Pete Krisztián a teória klasszikus vonulatát állítja párhuzamba az átdolgozott, továbbfejlesztett változatokkal, majd Zvolenszky Zsófia - (...) részben ehhez kapcsolódva - a konvencionális és költői metaforák témáját illetően kritikával illeti a modern megközelítést. Kuti Judit a Sperber-Wilson- és a Harald Weinrich-féle metaforaelméletet hasonlítja össze. A folytatásban olyanok metaforaleméleteivel ismerkedhetünk meg, mint Donald Davidson és Paul Ricoeur; Kálmán László egy hagyományos irányzatból kinövő, mégis új nyelvfelfogást és metaforaelemzést mutat be; Kiss Angelika és Jellinek Sára egy-egy nyelvhasználati jelenséget és metaforikus beszédmódot mutat be (a japán és koreai nyelv, és a humor nyelvfilozófiai vonatkozásai kapcsán); Nemesi Attila László a filmes és mozgóképes trópusokról, s azok csoportosításáról ír; Molnár Cecília Sarolta pedig a mai modern dalszövegek metaforakészletét elemzi. A mutatóval záruló kiadvány nyelvészeti szakgyűjteményekbe javasolható beszerzésre. (shrink)

Két, közelmúltban megrendezett filozófiai konferencia előadásaiból válogat a tanulmánykötet. A 2015-ben a kaposvári egyetemen és 2016-ban a Filozófiai Intézetben megtartott tanácskozások témája az érzelmek és a jelentés volt. Az érzelmek mibenléte, az ésszel és értelemmel való kapcsolata már a kezdetek óta foglalkoztatta a filozófusokat, érthető hát, hogy a kötet élén két filozófiatörténeti esettanulmány áll, az első az ókori sztoikusoknál vizsgálja az érzelmek és a cselekvés viszonyát, a másik a bűnös érzelmek problémáját mutatja be a skolasztika korában. A folytatásban már a (...) kortárs filozófiai viták egy-egy témája kerül elő: az éntapasztalat fenomenológiai leírása és az érzelmek lehetséges szerepe a racionális vitákban. Az érzelmekről szóló blokkot záró két kognitív pszichológiai tanulmány az empirikus tudományok felől közelíti meg a problémakört. A kiadvány második felében található négy tanulmányt a huszadik századi filozófia egyik kulcsfogalma, a jelentés köti össze, amelynek kapcsán nyelv- és elmefilozófiai problémák kerülnek tárgyalásra: intencionalitás és fenomenalitás viszonya, a szemantikai szkepticizmus, a vélekedések filozófiai leírása. A kortárs filozófiai diskurzusokba betekintést nyújtó, a szerkesztők rövid előszavával bevezetett kiadvány a szakkönyvtárak anyaga. "www.kello.hu © minden jog fenntartva". (shrink)

Contributed articles on literary theory.

On Islam and state, and Islamic philosophy.

Erwin Panofsky explicitly states that the first half of the opening chapter of Studies in Iconology—his landmark American publication of 1939—contains ‘the revised content of a methodological article published by the writer in 1932’, which is now translated for the first time in this issue of Critical Inquiry.1 That article, published in the philosophical journal Logos, is among his most important works. First, it marks the apogee of his series of philosophically reflective essays on how to do art history,2 that (...) reach back, via a couple of major pieces on Alois Riegl, to the 1915 essay on Heinrich Wölfflin.3 Under the influence of his colleague at Hamburg Ernst Cassirer, the principal interpreter of Kant in the 1920s, Panofsky from 1915 on exhibits in his work ever more Kantian thinking and language.4 But Logos was not an art-historical review or one dedicated to aesthetics but a principal mainstream journal of the philosophy of culture. So ‘On the Problem of Describing and Interpreting Works of the Visual Arts’ has a good claim to be the culmination of Panofsky's philosophical thinking in his German period under the Weimar Republic. · 1. Erwin Panofsky, Studies in Iconology: Humanistic Themes in the Art of the Renaissance , p. xv; hereafter abbreviated SI. See Panofsky, ‘Zum Problem der Beschreibung und Inhaltsdeutung von Werken der bildenden Kunst’, Logos 21 : 103–19; trans. Jaś Elsner and Katharina Lorenz under the title ‘On the Problem of Describing and Interpreting Works of the Visual Arts’, Critical Inquiry 38 : 467–82; hereafter abbreviated ‘P’.· 2. See the discussion in Carlo Ginzburg, ‘From Aby Warburg to E. H. Gombrich: A Problem of Method’, Myths, Emblems, Clues, trans. John and Anne C. Tedeschi , pp. 17–59, esp. pp. 36–41.· 3. See Panofsky, ‘Das Problem des Stils in der bildenden Kunst’, Deutschsprachige Aufsätze, ed. Karen Michels and Martin Warnke, 2 vols. , 2:1009–18; ‘Der Begriff des Kunstwollens’,Deutschsprachige Aufsätze, 2:1019–34, trans. Kenneth J. Northcott and Joel Snyder under the title ‘The Concept of Artistic Volition’, Critical Inquiry 8 : 17–33; and ‘Über das Verhältnis der Kunstgeschichte zur Kunsttheorie: Ein Beitrag zu der Erörterung über die Möglichkeit kunstwissenschaftlicher Grundbegriffe’, Deutschsprachige Aufsätze, 2: 1035–63, trans. Lorenz and Elsner under the title ‘On the Relationship of Art History and Art Theory: Towards the Possibility of a Fundamental System of Concepts for a Science of Art’, Critical Inquiry 35 : 43–71.· 4. On neo-Kantianism in pre-Nazi Germany, see Michael Friedman, A Parting of the Ways: Carnap, Cassirer, and Heidegger , pp. 25–37; Éric Dufour and T. Z. R. Créteil, ‘Le Statue du singulier: Kant et le néokantisme de l’École de Marbourg', Kantstudien 93 : 324–50; Edward Skidelsky, Ernst Cassirer: The Last Philosopher of Culture , pp. 22–51; and Peter E. Gordon, Continental Divide: Heidegger, Cassirer, Davos , pp. 52–86. Specifically on the Cassirerian Kantianism of Panofsky, see Michael Podro, The Critical Historians of Art , pp. 181–82; Michael Ann Holly, Panofsky and the Foundations of Art History , pp. 91–92, 147–52; Silvia Ferretti, Cassirer, Panofsky, and Warburg: Symbol, Art, and History, trans. Richard Pierce , pp. 174–77, 182–84; David Summers, ‘Meaning in the Visual Arts as a Humanistic Discipline’, in Meaning in the Visual Arts: Views from the Outside, ed. Irving Lavin , pp. 9–24; Mark A. Cheetham, Kant, Art, and Art History: Moments of Discipline , pp. 68–77; Paul Crowther, The Transhistorical Image: Philosophizing Art and Its History , pp. 70–73; Allister Neher, ‘“The Concept of Kunstwollen”, Neo-Kantianism, and Erwin Panofsky's Early Art Theoretical Essays', Word and Image 20 : 41–51; Georges Didi-Huberman,Confronting Images: Questioning the Ends of a Certain History of Art, trans. John Goodman , pp. 4–6, 90–138; and Lorenz and Elsner, ‘Translators’ Introduction', Critical Inquiry35 : 33–42, esp. pp. 38, 40–42. (shrink)

On the conduct of life for Ulama; while speaking publically; collected articles.

Özet Şii-İmamiyye’nin usûlde Mu’tezilenin etkisinde kaldığı iddiaları, hicri dördüncü asırdan itibaren dile getirilmektedir. Buna karşılık usûlî düşüncenin ilk mümessili sayılan Şeyh Müfîd’den itibaren mezhep içinden yükselen sesler bu iddiaları şiddetle reddetmişlerdir. Biz bu çalışmada Mu’tezile kelamına sistematik hüviyet kazandıran ve yazdığı eserlerle Mu’tezile kelamının bugüne ulaşmasında büyük pay sahibi olan Kâdî Abdülcebbâr ile İmamiyye’nin kelam düşüncesinin istikrar bulmasında ve Şeyh Müfîd’le başlatılan usûlî yaklaşımın benimsenip yaygınlaşmasında büyük bir yeri olan Ebû Ca’fer et-Tûsî arasında adalet ilkesi üzerinden bir karşılaştırma yaparak, söz (...) konusu iddiaların ne kadar sübut bulduğunu tespit etmeye çalıştık. Kısmi farklı izahları bir kenara bırakırsak, adalet ilkesinin ispat ve yorumlanmasında iki kelamcı arasında kayda değer bir farklılığın olmadığı görülmektedir. Abstract The claim that the Shi’i Imamite thought is heavily influenced by the Mu’tazilite outlook has been alleged since the fouth century of hijra. However, beginning with Shaikh Mufid, the first representative of the Usuli branch of Shi’a, the Shi’is vehemently denied this allegation. In this article, this issue is dealt with by making a comparison between the idea of Qadi Abd al-Jabbar, the prominent Mu’tazilite scholar who made a major contribution to the consolidation of the schools’ theaching and that of al-Tusi, who also made a contrubitued to the integration of the Shi’ite kalam and the spreading of the usuli approach initiated by Shaikh Mufid. Leaving aside the differences in deatil, it seems that there is no noteworthy difference between their approcah to the issue of justice. Key Words: Qâdî Abd al-Jabbâr, Abû Ja’far al-Tûsî, Husn-Qubh, Divine Justice, Free Will. (shrink)

Role of Islamic ethics in building the society.

Civilization; Modernism; Arab countries; intellectual life.

Study on Islamic religious life and Islamic ethics in view of various astonishing Islamic stories.